Életfa
A mesékből mindenkinek ismerős égigérő, vagy tetejetlen fa ez, ágai közt van a Nap (mint férfi) és a Hold (mint női szimbólum), és csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá, a legkisebb, a legügyesebb, a leginkább jóravaló, aki érti a csíziót, a bölcs, aki használja a természet adta erőket, a különleges, vagyis egykor a táltosok. A magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut. A magyar népszokásokban életet, termékenységet jelentett a feldíszített faág, főként lakodalmak alkalmával szerepel. (Arcanum, Tulipánosládika)
Csodaszarvas
a magyar néphagyományban, népköltészetben jelentős szerepet játszó mitikus állat. A regösénekben csodafiúszarvasnak is nevezik. Vas megyében Búcsún, a századfordulón feljegyzett változat szerint ezer szarva van, szarva hegyén ezer égő gyertya. Más változat szerint homlokán van a fölkelő fényes nap, oldalán a szép hold, jobb veséjén az égi csillagok. A másik csodaszarvas hagyomány a hun-magyar mondakörből bontakozik ki, mely a Gesta Hungarorum krónikában maradt fenn (Hunor és Magor szarvasünő üldözése, majd a letelepedés). De sok eurázsiai népnél, s egyes Észak-amerikai indián csoportnál is megjelenik, mint a csillagos ég jelképe. (Arcanum)
„A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit,
a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.”
Krúdy Gyula