Mesés fogadtatás
A zsámbéki Tündérkert Óvoda 2010-ben épült. Az intézmény névadója a középen kialakított átrium.
Az óvodába a téglából szőtt szivárványív alatt léphetünk be, s ez még csak a kezdet… Az épület minden részletén látni, hogy az építész, Turi Attila egy pillanatra sem hagyta abba a játékot. Nincs olyan négyzetméter a térben, ahol ne történne valami.
Fotókr: Építészfórum, Perika
Maga az átrium olyan ősformát jelenít meg, mely a népmesék tündérkertjét és a mesei utat szimbolizálja.
Az óvoda épülete a környezettel való szoros kapcsolatát nem csak a Tündérkerttel kívánja a gyermek számára elérhetővé tenni, hanem a belső struktúra visszatérő elemeivel is, a természetes alapanyagokkal, a fa felületekkel. Belépés után a tágas, nagy belmagasságú aulában máris nagyon szép harmóniák fogadnak: Halványkékek, pasztell sárgák és a vöröses fa árnyalatai.
Ebbe a központi térbe, a közösségi események színterére, a belépőt fogadó aulába kellett egy nagyméretű textilképet készítenem.
A tervezés előtt rengeteget fotóztam a helyszínen, sokat beszélgettem a vezető óvónővel és kicsit ismerkedtem a gyerekekkel is. A rajzos tervet a színek, anyagok összeválogatása követte, majd elkezdődött a kivitelezés.
Az oviban nyolc csoportban látják el a nevelési feladatokat.
A csoportok nevei a tündérkert részeit tükrözik: katica, szivárvány, napsugár, pillangó, méhecske, csigabiga, bóbita, tulipán.
A központi alaknak Bóbitát, a tündért választottam, őt veszik körbe a csoportokat szimbolizáló figurák.
Az átadó ünnepségen – bár nem sejtették előre – az óvodások is szerepelhettek. egy kis gitáros-játékos foglalkozás keretében mind a nyolc csoportról énekeltünk egy-egy jól ismert gyerekdalt. Szívesen gondolok vissza a vidám hangulatra, mely nem csak az átadót, de számomra az egész munkát jellemezte.
